#Gidák felsőfokon
-Na neee! – ezt a mondatot Marcinak címeztem aki épp egy bögre forró csokival
lépett be az ajtón.-Ne! –ismételtem magam.
-Jó délelőttöt Izabella! Nem értem hogy lehet ilyen későn kelni. –gúnyolódott a
barátom.Amúgy ahogy belépett az ajtón a reggeli fényben megcsillantak a
gyönyörű kávébarna szemei.Nyomtam egy gyors reggeli „ébresztőpuszit” az
arcára.Hát én felébredtem.
-Szeretlek,de sietni kéne mert negyed óra múlva már a Capriban kellene
lennünk.-térített vissza a valóságba.Na igen.Miután a szüleim azt mondták hogy
vagy Marci vagy egyetem,én Marci mellett választottam.Így otthagytam Pestet és
leköltöztem Pécsre Marcival együtt.Ez így van már vagy 2 éve.Kölcsönösen
támogatjuk egymást,és együtt dolgozunk egy fagyizóban a CapribanNagyjából
képben vagytok.A barátaim közül csak én vagyok aki nem egyetembe/gimibe jár
hanem dolgozik.De már megszoktam,és mi elég jól jártunk.
Gyorsan kikecmeregtem az ágyból és
lekullogtam a konyhába.Marci már menetkész volt.Fekete farmer,converse all star
dorkó,és az elmaradhatatlan kék pulcsi.Ebben állt az ajtóban és várt rám.Én
gyorsan legurítottam a bögre kakaómat,és berohantam a szobámba.Lerúgtam a
mamuszomat,és fejig belemerültem a gardróbomba. El tudtam volna még itt pár
órát tölteni,de az már nem fog összejönni.A lényeg hogy felöltöztem.
-Mehetünk! –kiabáltam oda Marcinak.Aztán időközben kiderült hogy az orrom előtt
állt.Ok.
-Hallottam így is! –kiabált vissza engem parodizálva
-Gonosz vagy!-szontyolodtam el.
-Jó,jó.Igen gonosz vagyok! De akkor gonoszan mondom hogy 5 perc múlva kezdődik
a műszakunk! –szólt hozzám.
-Pattogjunk! Gyerünk! –kezembe vettem az oldaltáskámat és útközben a nyakamba akasztottam.
A lépcsőn csak úgy tepertünk.Szerencsére a 3.on vagyunk,úgyhogy gyorsan
leértünk.Kinyitottam a lépcsőház ajtaját,és az utcára érve megcsapott az az
igazi csípős tavaszi reggel.8 óra.Ennyit mutatott a Szent István tér nagy
órája,és eközben a a pécsieknek már csöppet sem furcsa dallamot játszott.A
turistáknak viszont ez még új.Ha más nem max. 5 percet késünk.Nos igen. A város
szívében van a lépcsőházunk és a Capri 2 utcával följebb. Hmmm…Nem jártunk
rosszul!De ezt már hangsúlyoztam egy párszor.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal
„pattogtam” végig a főtéren,Marcival kézen fogva. A szerelmespárok általában
lassan,nézelődve sétálgatnak.Ez esetben nem…A Meki előtt kicsit megálltam,és
beleszagoltam a gyorséttermi levegőbe amit úgy általában mindenki szeret.
Legközelebb többet kell ennem. Arrggg. Az óriási ló mellett haladtunk el,ami
mostanában Pécs legnagyobb látványossága lett,és csak úgy ontja magába a turistákat.Lefelé
menet a Librin is megakadt a szemem. Olyan mintha nem is itt laknék!
-Hahó! Izaaa? Velünk vagy? -téritett
vissza a valóságba Marci.
-Aham.Itt vagyok,csak egy kicsit elkábultam.Még fáradt vagyok.-panaszkodtam.
-Háromnegyed nyolckor keltél.Ezt te sem gondolod komolyan. –heccelt.
Befordultunk a Pinokkió előtt és már láttam hogy a Capri kinyitott.
Öszeszedetté tettem a lépteimet hogy lehetőleg ne 10 hanem csak 5 percet
késsek.Illetve késsünk.
Be is értünk. Ákos még nem ért be.Ha! A
főnök is késik. J
-Szia! Iza.-köszöntött Alíz.Ő az egyetlen lány aki rajtam kívül a Capriban
dolgozik.-Ma leltározni kéne.Ákos lebetegedett úgyhogy a kasszába vagy Marci
vagy te tudsz be menni.-sorolta a lehetőségeket.-De gondolom ezt ti majd
lerendezitek!
-Köszi.Marci gondolom úgyis megengedné hogy beálljak a kasszához,úgyhogy
beálltam. Nincs túl nagy dologom mindössze matekozni.Az meg rám fér.-mondtam.
Egészen 2-ig tartott a műszakom de addig
csúcs volt. De komolyan.Nem csak sütizni de már fagyizni is jöttek.Hurrá!
Marcinak 4-ig tart a műszakja úgyhogy őt ott magára hagytam. Ma már csak otthon
találkozunk.Beszaladtam az Árkádba és meglátogattam Borit a KFC-ben.Na meg éhes
is voltam,és egy kis ingyen vagy legalább fél áras ételre vágytam a gyűlés
előtt.
A gyűlésról annyit hogy mi suli/munka után nem a városban bandázunk hanem egy
tisztáson beszélünk meg mindent.Ez így van már szeptember óta,és úgy tűnik
működik is.
Igaz, megszoktuk hogy suli után a
városiak nem tudnak mit csinálni és csoportosan az Árkádba özönlenek,de ez már
sok. Most van valami koncertsorozat vagy valami ilyesmi,és rengetegen voltak
bent.Meg lehetett volna fulladni ! Rengetegszer kértem bocsánatot szegény
emberektől ,mert előlről hátulról löktek és így hullámot képeztünk,amiért
egyesek felborultak. Nagy nehezen a Alexandrával szemben lévő mozgólépcsőhöz
verekedtem magam,és felszálltam rá. Hát Bori már biztos a gyűlés helyszínén
van,mert vele pont nem találkoztam.A KFC-hez érve rendeltem egy tako-t ,meg egy
Cola-t és lementem a mozgólépcsőn.Megint.Azután átverekedtem magamat a
tömegen.Megint.Hmmm….Ismétlem magamat! Erről majd le kell szoknom.
Most egy kicsit átpörgetem a
történéseket,mert azt már úgyis tudjátok hogy mit csinálok nap mint nap.Vissza
a tömegen,felszállni a buszra,stb.stb…
